Egy európai főváros 1.0
Ma elindul egy sorozat itt a blogon, "Egy európai főváros" címmel. Budapest. Ami számunkra oly csodás, az európaiság minden vívmányával.
" Újra itt a nyár, minden fejtetőre áll, sáláláálááá!" Ezek a nem túl költői sorok jutottak eszembe a mai nap a hatalmas budai dugót elnézegetve/benne üldögélve. Vajh lesz-e dugó nélküli, "élhető európai nagyváros" Budapest? Vajh Demszky, az elmúlt húsz év módszeres zülesztése után távozik-e jövő ősszel (vagy ki tudja mikor) a magyar ugar éléről?
Ha az ember blogot ír, akkor illik valami építő, tanulságos, érdekes irományt a monitorra vetnie nevelő, oktató, elgondolkodtató célzattal. Én most nem ezt tenném. Vagy legalább is elsődlegesen nem ez a célom. Sőt, mi több! Nem kifejezetten a mai hatalmas/gigantikus/übergyilkos dugóról beszélnék, ami tönkretette sok budai (és pesti) egész napját.
Mi is folyik ebben a városban? Tulajdonképpen ugyanaz, mint az egész országban. Töketlen vezetők, töketlen intézkedéseket hoznak. Nem értenek hozzá vagy egyszerűen csak leszarják.
Ez a város napról napra nyomorultabb, piszkosabb, büdösebb. A pontból B-be eljutni már nem természetes, hanem kiváltság, csoda. Nyár elején vagyunk és a dugó már most elviselhetetlen, az emberi tűrőképesség (részben a "kormányunk" """"válságkezelő""""" csomagjától) már a minimumon van. Anyáznak, kiabálnak. A buszok/villamosok tömöttek, büdösek, szarok (néha szó szerint is).
De mit tegyen az ember egy szem fia, ha itt kell élnie? Itt kell élnie, mert a családja, a munkahelye, a barátai ide kötik.
Nincs sok választásunk, hiszen ez egy európai főváros.
Folytatása következik...